Itt és most

Eljöhet az a pont, amikor már nem lehet tovább vinni az addigi viszonyt, kapcsolatot, érzelmi terhet. Már túl komplikált az élet a házastárssal, a szülővel, a gyerekkel vagy a családdal. Vagy bárkivel, aki az életünk része.

• Amikor elfogy az erő, a türelem, vagy a remény, amit minden nap reggelén elvetünk abban bízva, hogy ma sikerül egy kicsit jobban csinálni.
• Amikor nem látjuk a következő lépést, mit kellene tennünk. Még mit kellene…?
• Akkor van az, hogy szembe kell nézni azzal, hogy mit szeretnénk az adott kapcsolattól, viszonytól, érzelmi köteléktől.
• Akkor van az, hogy meg kell, hogy lássuk, hogy csak az itt és most számít. Nem az, hogy mi lehetett volna, vagy mi lehetne még ebből, hanem csak és kizárólag az, hogy itt és most mit tudunk mondani arról őszintén, hogy hol tartunk.
• Akkor van az, hogy nem csak a másikat kell belátásra bírni, hanem magunkba is jócskán bele kell nézni. Hiszen minden kapcsolati elakadás egy eredmény, annak az eredménye, hogy hogyan működtünk egymás mellett addig a pontig. Ő így hatott rám, én így hatottam rá, ebből lettünk mi és közösen itt akadtunk el.

Itt és most megállni és ránézni arra, hogy hol találkozik a Föld az Éggel nehéz lehet, hirtelen túl sok őszinteséget és bátorságot igényel. Az meg szinte elképzelhetetlen, hogy ezt a jövőben máshogy is lehet csinálni, hogy ki lehet találni egy új keretet a kapcsolatnak és nyugodtan el lehet indulni az ismeretlen felé.

Lehet. Segítek.

(A fotót a húgom készítette.)