Darabokból ismét egész

Hallottatok már a kincugi-ról? A kincugi a törött kerámia javításának ősi japán művészete, amelyben a mester arannyal vagy ezüsttel forrasztja össze a törésvonalak mentén a cserepeket, ekképpen kiemelve a munka fontosságát. Így válik a rekonstruált műtárgy már nemcsak a törékenység, hanem az erő és a szépség szimbólumává is.

Ennek a technikának szimbolikus üzenete is nagyon erős: nemhogy elrejti a hibát, éppen ellenkezőleg, megmutatja, hogy a részek a törés ellenére is egésszé válnak. A törésvonalak nemesfémmel való kiemelése pedig szépséges, örök mementóként jelzi, hogy a darabok újra egésszé illeszthetőek össze és az új egész még különlegesebb, mint az eredeti.

Olyannyira szép ez az üzenet, hogy a pszichológia is átvette a kincugimesterek tanítását. Tomás Navarro pszichológus azt vallja, hogy a megpróbáltatásokban rejlő lehetőségek által mi magunk is erősebbé és szebbé válhatunk.

Ez az a gondolat, ami nagyon megfogott. Mélységesen hiszem, hogy minden esemény, személy, történés okkal kerül az utunkba. Így minden, ami történik velünk alakít rajtunk, tanít nekünk. Igen, a kudarcaink, fájdalmaink, veszteségeink is. De nem mindegy, hogy hogyan kezeljük a darabajinkra hullott boldogságunkat. Van módszer arra, hogy megerősödve, érettebben és több belülről áramló szépséggel jussunk túl egy krízisen.

A pszichológiában alkalmazott kincugi-n alapuló metódusok egyike szerint tervszerűen kell hozzáállni a jövő újraépítésének, konkrét, apró lépésekben.

Mediátorként ebben mindenképpen tudok segíteni, de csak azt követően, hogy a lelki folyamatok feldolgozása – akár szakemberrel, akár önerőből – megvalósult, a sebek begyógyultak. Lehet új jövőt tervezni egy krízis után, lehet „normálisan” viszonyulni az életünk korábban oly fontos szereplőjéhez. Lehet felemelt fejjel új fejezetet nyitni.

Lehet, hogy sokkal fényesebben ragyogj utána, mint előtte valaha.